Érzékenyen érint

Dóra küldte, naplón kívüli szövegrészlet

“Kedves Naplóm. 2012.07.30.
Ez egy teljesen különböző oldal a többitől, nem arról szól hogy mi történt velem. A maláj fiatalokról szól, és az ő szerelmükről. Tisztelem őket, ahogy köszönnek egymásnak. Egy éve együtt vannak, és szerelmesek. De a malájok nem “szerelmeskedhetnek” publikus helyen. Van egy osztálytársam, Mira,  ezt csinálja. Megkértem hogy kísérjen el a mosdóba, azt mondta elköszön és jön. A barátja tartja a kezét, Mira a homlokához emeli, és ott tartja pár másodpercig, majd mindketten megérintik a szívüket. Utána, Mira tartja az arcát, és könyörög, hogy naaaa köszönj el. De a fiú csak nyújtogatja a nyelvét, cukkolja. Aztán végül, behúzza az ajkait, és odahajol a lány arcához, és megszimatolja.  ”Megcsókolta”. Itt ez a csók, itt ez a normális. Nekik az nem normális, hogy mi nyelvescsókokat adunk egymásnak. Ők sosem. Csak házasság után. Először furcsa volt, mint nekik az, hogy mi csókolózunk. Nekik ez a csók. És hihetetlen, mennyire romantikus látvány. Majd ahogy sétálunk a wcre, azt látom, hogy a lány szimatolja a tenyerét. Megkérdeztem, héé Mira, mit csinálsz? Emlékezni akarok a csókjának illatára. Ő csókolt meg először, és ő tanított meg arra, hogy mi a szerelem. Ez olyan mint amikor mi, egy nagyon jól eső csók után végigsimítjuk az ujjunkkal a szánkat. Nem sok ember csinál ilyet, mert nálunk kevesen romantikáznak. Én szeretek, és fogok is…”

Eddig írta, innen én. Nem divat a romantika, nem trendi a nosztalgia, a retro lassan kikopik, mégis megvadulunk egy romantikus mondatért, esemesért, bejegyzésért, képért, egy naplementéskézfogásoscsókos estéért. Ahol valaki érzékenyen érint meg.

Jó érzés tölt el bennünket, ha a békés gyermekkorunkra gondolunk, máris nosztalgiázunk, ha előkerül egy-egy régi, nem annyira okos telefonunk a fiók mélyéből. Arról nem is beszélek, mikor régi fotókat mutatnak nekünk, amin szereplünk, de nem emlékszünk a pillanatra.

A pillanat, ahol összeér a kézfej, és a homlok, ahol összeér két tenyér, bánat-, és örömkönny.

Folyik a giccs. Én meg innék csapból.

tojásmarkolás

Mesél. Hogy a vallástanára gyönyörű, indiai nő, és vele mindig beszélget angolul, elmondja külön az anyagot. meg, hogy motorozott, a piacra, ahol minden finom, jószagú, és főleg sok.

Ember is.

tetszik a dragon fruit, de nem kóstolja meg, és vadidegen lányokkal találkozik a piacon, akikről kiderül, mégse, egy iskolába járnak, csak a városban nem viselik a tudongot, mert ‘szeretik mutogatni a hajukat’.

A suli egyébként szigorú, de leginkább az egyenruhára, és a csendre. volt ellenőrzés a héten, jött a pálcásember, meg a kiválasztott diákok, (nálunk nyalistréberek) és fiúk egyik oldalra, lányok másikra. motozás, és táskakutatás. Nem lehet nálad: telefon, pendrive, hibajavító(!), öngyújtó, a fiúknak segg, és tojásmarkolás is, mert odadugják, a lányok a tudongba, őket is átnézik. a telefont elveszik, és egy év múlva adják vissza, vagy kiválthatod 100 MR-ért, (cca.7500Ft) de csak egyszer. Aki büntilistán van, az többször nem. Szevasz.

Alig várják a hari raya-t, az a zabálós hét, fasting után ehetnek, ihatnak, mulathatnak. de addig szigorúan napkelte, és napnyugta közben semmi, korán sötétedik, esznek, aztán kilenctől tizenegyig templom.

Ámen.

hagyom nyugodni

 

már rég meg kellett volna keverni, de az egyre felkapó habok alatt sűrűsödik, simul a lapát alá. nézem. addig kell keverni, míg elissza a habot, amíg forr, addig nem jó. felfortyan, lávaként dobja fel a forró lekvárt, lekapcsolom, mostmár hagyom nyugodni.

a gönci barack fehér műanyag vödörben érkezik, hanniballecter, fehér ragasztószalaggal hermetikázva, ki ne szabaduljon, se illat, se darabkabarack, előfőzve, négy liter, csak dzsemfix kell bele.

a sárgabarackos gombóc a maradék barackból készült, míg főtt a lekvár, addig kigyúrta a tésztát, a nyári konyhában nem volt meleg, és megforgatta a morzsában, feldobta pár centire a lábast, könnyítette a gombócokat. a második férje nem szerette a gombócokat, de a két fia, meg az utcabeli gyerekek igen. akkor a papa betolta a biciklit a kertkapun, leült a körtefa alá, sodort egy cigit, a mama meg hátrament, kiöntötte a csirkék elé a pöndör barackhéjakat. Papa belopakodott a konyhába, ahol lekvár, és gombóc állt a sparhelten. Rendes ebédet nem talált, a bajusza alatt kezdte mondani, egyre hangosabban, aztán két kézzel dobta ki a körtefa alá a gombócos lábast.                                                            apámék onnan is megették.

a legtöbb meló a csomagolásipar remekével, az öntapadó címkével van, ami az üvegeken akar maradni, órás áztatás után is, akkor cif, dörzsiszivacs, de az is beleragad, koszos ragadék az üvegek oldalán, maradós a mocsok, nem enged, aztán erőből oldom meg, lemondok a szivacs megmentéséről, vagy további felhasználhatóságáról.

nem kell a szivacs, nem akarok semmit megtisztítani, veszek elő újat.

Dr. Hannibal Lecter: Ha megtehetné, elvenné az életem, ugye?

Clarice Starling: Az életét nem.

Dr. Hannibal Lecter: Akkor a szabadságom. Azt elvenné, igaz? Gondolja, hogy akkor visszafogadná magát az FBI? Azok az emberek, akiket megvet, és akik megvetik magát. Gondolja, hogy kitüntetnék, Clarice? Kitenné az oklevelüket a falra, hogy nézegethesse? Hogy meglássa bennük a bátorságát, a gerincességét? Ehhez nem kell oklevél, Clarice. Csak egy tükör.

 a vödörbe kazal virágot rakok, végre funkciót váltott, este temetőbe megyek.

 (apám halálának évfordulóján)

Élet, zárolva

hajolj félre, térj le a fő csapásról, táncolj kabukit.

virgonc japán fürdőházi lányokkal, vetkőzd az odorid.

kinek énekelsz, csak így magadban, táncolsz hajlongó fényeket, dúdolhatsz selyemfekete árnyat, vagy bármit. de nem adod soha a lényeged. az hazudik.

 

ugyan ki veszi észre ezek közül, hogy éneked nem vágyital, kacskaringóid nem bájlabirintusok, csak ruháid alatti puha rétegek a vonzók. ők nem akarják a bábot, csak buja pillangó kell nekik. hát dőlj be, hajadat fényesre kefélve, járd a kabukit, térj le a fő csapásról, hajolj félre. élet, kibukik.

Mű köd

Félek.
Mitől?
Hogy megcsal, elhagy, tönkretesz, kidob, megcsal. Annyival különb nálam.
Hogy csalna meg. Mikor még le sem feküdtetek. Megcsalni csak azt lehet, akivel lefeküdtél.
Nem.
De.
Szerintem meg csalni mindenkit lehet. Fejben is. Ha csak gondolsz is rá.
Hülye vagy, menjünk a gőzbe.

Mű gőz

Tegnap lett volna rá alkalom. De megijedtem, ha teljesen odaadom magam, megszűnök én lenni, megszűnök vágy lenni, megun, megunom, az unalmam megérzi, és akkor azonnal megcsal.
Nem csal meg.
De. Tudom.
Dehogyis! Add csak oda magad. Bátran. Ajánld fel magad, tudja meg, ő a fontosabb. Kiszolgáltatod magad? Igen. Alárendelt leszel? Igen. Ezt hívják szerelemnek. Nem az esti kuncsaftjaid. Többet adsz magadból, mint bárkinek, már mindened az övé. Ugyanakkor ő is kiteszi a lapjait az asztalra, sebezhető ő is. És ez a lényeg. Az egész egy óriási póker. Ha tudsz neki olyat mutatni, amit még nem látott, mondjuk egy royal flush-t, akkor soha nem csal meg.
Tudok. Mutatni.
Akkor jó. Azért kíváncsi lennék, mi a te royal flush-öd. Mert ismerlek már vagy tíz éve, és hát meg ne haragudj, de nem vagy egy… talán ha a melled megcsináltatnád. Meg tennél fel póthajat. Feketét. Ilyet, mint az enyém. Vagy nézd a körmeim, ilyennel karmold a hátát, a hajaddal simítsd a hasát, míg lovagolsz rajta.
Brazilra borotváltam.
Te idióta. Mindenkinek brazilra van borotválva.
Akkor?
Ilyenre csináltasd meg, mint az enyém, nézd, pillangószárnyakat formáz. A kozmetikusom ügyes, mindenfélét vállal. Tulipán, lepke, szív. Vagy száj. Múlt héten smiley voltam.
Jó, a lepke tetszik.

 

Mű gáz
Jó lett a hajam? Nézd a körmöm, ezen is pillangók vannak, és képzeld, ma mondta a doki, hogy egy hét múlva már nem kell a melltartót sem hordanom. Bevetésre kész vagyok.
Állj le, állj már le. Figyelj. Beszéltem vele. Nem tetszenek neki a műcsajok. Nagyon nem. Azt mondta, elhányja magát, ha beletúr a csaj hajába, és elakad a pótfonatokban. A műköröm sem jön be neki, mutattam az enyém, fujjogott. És épphogy a kis cicikre bukik. Tudod mit? Még a pillangó fazon sem jön be neki.
Honnan tudod? Megmutattad neki?
Dehogy. Csak beszéltem vele, mondtam mire készülsz, ő meg a természetes kiscsajokat bírja. Mint te voltál. És még fél is.
Mitől?
Hogy megcsalod majd, elhagyod, tönkreteszed, kidobod. Mert annyival több vagy.
Hogy csalnám meg. Mikor még le sem feküdtünk.

(az illusztráció Szabó Orsolya plakátterve)

Lizard

Nama saya Dóra Gerlaki.
Umur daya 17 tahun.
Saya dari Hungary.
Jó reggelt – Selamat Pagi.
Saya gembira masuk ka sekolah ini. – Örülök, hogy csatlakozhattam hozzátok.
Köszönöm. – Terima Kasih!
Selamat Tinggel! – Viszlát!

Lizard! Jaj, ott egy gekkó a falon!))) még mindig inkább a falon.

Egyeztetjük az időpontokat, előveszi a repülőjegyet, mutatja a kamerába a hazautazás időpontját. Olvassa, mikor lesz suliban szünet, és mondja a kínai újévet, már januárban járunk, onnan már csak pár hónap, és hopp, Magyarország. Nem lesz negyven fok. Nem vágatjuk le a hajunkat.

madártej,

joghurt, narancslé, kidobva. egy hét után megszabadulok tőlük, nincs aki megigya. előtte ment a spájzolás, persze kell, hogy legyen tartalék, meg plusz tej, és olyan üdítő. nem eszi el előlem senki a süteményt, nincs tele a mosogató, nem indítom el.

azt mondja, hogy cuppogatnak utána, de ez azt jelenti, hogy barátságot akarnak kötni vele. malájul köszön el egyik este, majd azt álmodja, hogy majdnem meghal. reggelre belázasodik, kap gyógyszert, csak algopyrint ne, vagy a hatóanyagát, beleesik a vécébe, csúszik a padló, és kellene neki az a verseskötet, az, ami a papának van meg, na azt küldjem ki. nézem a gépen keresztül, pixeles a kép, csak a hangomon hallja, ha sírok.

nem sírok. rendet csináltam a szobájában, steril. nem megyek be.

Furcsa gyík

szaladgál a falon, meséli, mondom, hogy az nem gyík, hanem szalamandra féle, és megeszi a bogarakat. És minden nyitva van, az jön be, ami akar. És a fürdőszoba WET, valóban, csak egy slag a falból, és nincs a ruháknak akasztó, és a wc pedig pottyantós-guggolós, a  végére szintén egy slag, papír helyett, ezek szerint ott sem fog fogyni. A papír.

A sulis egyenruha jól áll neki, mutatja a képeket, kicsit oldódik, mert az elején bőg, bőg, bőg. Nem szabad azt mondani neki, hogy

hiányzik.

Mert perszehogy,  meg megölelném, puszilgatnám, vagy fognám a kezét, még sétál velem úgy, és simogatnám a bababőrét. De erősek vagyunk, kibírunk mindent, például a 2*6-os ásványvíz meg se kottyan.

(ezt a szöveget anyaként igen, íróként nem)

mert erősek vagyunk, például a 2*6-os ásványvíz meg se kottyan.)

pilates

“Szív, sűrít, gyújt, kipufog. Ezek. Nem? Így kell, nem? (K.Z.)”

“Krisztus Pilates előtt” (T.I.)

Mi az a pilátustorna, kérdezik tőlem, a térd-szakrendelésen, hirtelen röhögni kezdek, most kezdjem el? Aztán komolykodva elmesélem, többször hangsúlyozva az ‘e’-t, észre sem veszi magát, épp annyira érdekli, mint a krumpli héja.

Megyek a Pinástesthez, mondja a kőműves, aki a stúdió kialakításán fáradozik.

Találtam egy verset is.

“Pilates

Írta: nagyi Ideje: 2008, június 13.
Gyere velünk gyakorolunk
fittek leszünk, ha sportolunk,
hajladozunk, sóhajtozunk
míg izzadunk szórakozunk!

Figyeld meg a tanácsokat
a pilates mozgásokat,
ép testekben az ép lélek
óvja meg az egészséget!

Jobbra, balra vagy előre
erőd fakad majd belőle,
ugye látod nem is nehéz
vidámsághoz ennyi elég!”

és van itt fotó is, ami a pilates keresőszóra ugrott fel:

van előre