világvége előtti

hogy örüljön a világító, hipergiccses rózsaszínű angyalkáknak, hogy zongorával készüljön a szentestére, ezt orgonán, azt kórussal, a harmadikat énekkel, papával az óangol duettet, hogy kikövetelje a kinder bueno sütit, aztán menet közben kinyalja a sütis tálat, aztána krémes tálat, hogy reggelente nyüszögjön, hidegvansötétvanfájatorkomvagyavesémmindegyisdeiskolábanemakarokmenni.

hogy cincáljon magával, ajándékokat venni, hogy kuplerájt hagyjon maga után, ez a legfurább, ez a rend, állandó a rend, ha mégse, akkor én csinálok egy kis kupit, aztán öt perc alatt cunamizom össze a rendet. hogy segítsen fát díszíteni, közben szaloncukrot lopkod, hogy ő kapcsolhassa be az izzót, hogy lássam a körpanorámás mosolyt, ami a fa láttán varázsolódik az arcára.

hogy leszidhassam, megölelhessem, megpuszilgathassam. itt a világvége. előtte muszáj megírnom, hogy hiányzik. piszkosul.