új bekezdés

Hegedűs Ágota

új bekezdés

elültetek egy fát, ráhúzok egy piros széket, homorú támlája elé fűzöm a csihatagot. tíz év múlva majd ülök az árnyékába. azt a széket senki, soha. kamillát szedek, és betűzködöm a szakálladba, nem hervad el. mi több, pofás. a madarak szeretnek engem, a gyurgyalagok különösen, csapatokban jönnek, a csőrükbe cérnaszálat adok, a házam alá hurkolom,  a cérna vége a másik gyurgyalag csőrébe csap, felrepítenek, messze visznek, oda, ahol a három után négy következik, ahol objektív dokumentumok kerülhetnek a falra, képszög, jobb kézben kalapács, piros nyelű, kopp-kopp.

részlet az új bekezdés című versből, mely teljes terjedelemmel az ÉS 2012/35. számában olvasható