szenvedélyesmiaszösz

menjünk főzni. menjünk. mostanában divat is a főzés. annál trendibb csak az, ha kitesszük a fotóját az üzenőfalra, aztán gyűjtjük az elismerő kommenteket, meg hogy ki mennyiszer és hogyan. kajapornó. legális, nem szégyellnivaló, akkor főzzünk. mert főznió, ennió, innió.

883914_504037389631570_953913325_o

ma főzzünk toszkánul, mitől marad a zöld zöld, a lila meg lila, hogyan fordítsuk a fél hagymát, meddig és hányason menjen a sütőegységünk. az én sütőegységem konkrétan maradjon tűzhely, akörül jó lenni, fázom is, jólesik a melege, ott sertepertélünk, megmondják, hány percig, és hogyan, nem kell gondolkodni, de jó. profi a séf, figyel ránk, mindenkit bevárunk. gyorsak vagyunk, ölünkben barna kötény, poharunkban habzó bor, meg sauvignon blanc.

a legjobb, hogy megehetjük amit főztünk. de ez már nem újdonat.

fotó: Rácskay Zoltán

korhatáros

Kedves nagykorú, nagykamasz tinédzserem, szeretett, nagyon vágyott, egyszem kicsi lányom, drága Dóra!

 

Isten, Allah, meg mindenki más éltessen  a szülinapodon. Megkértelek, hogy csak ötödikén bontsd fel ezt a levelet. Nem véletlenül. Sajnálom, hogy nem lehetek veled, nem nézhetek a szemedbe, nem foghatom a kezed közben. Azért ott vagyok veled, és te itt vagy velem, bennem, mellettem. Hozzám tartozol, a részem vagy, ez mindig is így volt, és remélem így is marad.

18 év telt el azóta, hogy kicsit görcsölgetni kezdtem a délutáni testmozgás után, de jól bezabáltam franciasalátából, akkor kívántam, azóta rá sem bírok nézni. Kezdett fájni a hasam, én meg kezdtem szidni magam, mi a francnak ettem annyit. Tíz órakor már annyira fájt, hogy tévézni sem tudtam, és átmentem az üres, sötét nagyszobába, csak járkálni kicsit. Miután negyed órája mentem az óramutató járásával ellenkező irányban szigorúan a  szőnyeg mintáin lépdelve, rádöbbentem, hogy hiába van még bő két hét szülésig, te bizony jönni akarsz kifelé, vagy a franciasaláta, vagy te.

Későn, éjfél után tudtunk csak indulni, Apa még előkerítette a keresztanyád, és voltak elintéznivalói. Közben azt tudakolta bőszen, tudok-e annyit várni. Nem rajtam múlt.

A szülészeten kiröhögtek, maga nem fog mostanában szülni, de jöjjön be, üljön le, kerítünk valakit, aki megvizsgálja. Éjfél körül lehetett, követeltem a saját orvosom, akit végre hívtak, és egy körül meg is érkezett. Baromira nem örült az éjszakai látogatónak, se nekem, se neked. Jöttek a kellemetlenebb dolgok, beöntés, gumiszalag a hasamra, fájások, szívhangmérés. Fáradtam. Két fájás között barátkoztam a szülésznővel, tudtam, hogy sok múlhat rajta. Reggel hatnegyvenötkor aztán beesett a lábam közé egy fekete hajú nő, köszönt, bemutatkozott, közölte, ő a reggeli váltás, szülésznőileg, és hogy akkor így kezdésnek húzzunk bele. A jobbra eső ágyon vákuummal fenyegettek egy nyávogó kismamát, balra tőlem üvöltöttek a másikkal, hogy csukja be a szemét, úgy nyomjon. Ilyen körülmények között csak rád koncentrálni, hát, nem volt egy sajttorta.

Aztán megmutattak. Széttartó, zongorázó lábujjaid komoly riadalmat okoztak, ha hazajössz, csinálod, én meg fotózok. Tiszta ráncos, magzatmázas neanderhomlokú kismacska voltál. Nem túl szép látvány. Akkorka fejed volt, mint egy közepes narancs. Bőgtél, üvöltve, vörös fejjel. Akkor nekem adtak, és a mellkasomra tehettelek. A bőr melege, az illat, a szokott meleg, vagy egyéb erővonalak, mindegy is, de azonnal elhallgattál. Jóban leszünk, gondoltam, aztán elvittek, rám meg dobtak homokzsákokat, pihentem.

Pár óra múlva újra megmutattak, a legkisebb rugi is nagy volt rád, görbe ujjaid alá dugtam az én mutatóujjam, te meg rászorítottál. Megyünk még kézen fogva a városban ugye? (ebben a pillanatban csörgött a telefonom, te hívtál, igen, ezen bőgtem el magam rögtön.) Elméleted, miszerint én nem vagyok az anyád, csak csináltunk pár fotót a kórházban, ilyenkor megdőlni látszik.

18 év hosszú idő. Igazi cukorfalat gyerektől kezdve az éjszaka telefonáló hülyegyerekig, az állat, feleselő szófogadatlan kamaszon keresztül, a kedves, sütit és vacsorát készítő mintagyerekig minden volt. És ez mind Te vagy. Ott van benned. Rajtad múlik, hogy melyiket hívod elő. Rajtad múlik, hogy a csillogó szemedet mire nyitod ki. Tévére, vagy könyvre. Gépre, vagy leckére. Fehér porra, vagy lisztre.

Előtted az élet. Büntethető vagy felnőttként. Már nem kell a jóváhagyásom, hogy elhagyhasd az országot.

Azért remélem megkérdezed.

Kérdezd meg.

És kérdezz még sokat, ne csak tőlem, mindenkitől, aki hiteles valamiben, a hajléktalantól a fázásról, a tanártól a monszunról, (tudom, hogy te tudod, hogy mi az) de kérdezz. És hallgasd is meg a választ. Hidd el, hogy vannak akik jobban tudják, fogadd el tőlük, még nem te vagy a világ esze. Persze lehetsz az.

Kívánom, hogy teljesüljön minden vágyad, álmaid, és engedd, hogy ebben segítsünk neked. Elengedtem itthonról egy tini lányt, és egy felnőttet kapok vissza. Nem könnyű a helyzet. Felnőttként kezelni bizonyos helyzeteket, azt jelenti, hogy partnerként tekintenek majd rád. A partneri viszony pedig nehéz. Baromira, kurvára, nagyon.

Szeretlek:

Anyád

2013. március 05.

P.s.: Sajttorta a hűtőben, virág a vázában, ajándék majd itthon. A teknősisten legyen veled.