Szív, sűrít, gyújt kipufog. Szív.

(részlet)

Körülnézek a teraszról, kisimult minden, virágok a fűben, százszorszépek. Kertészkedni fogok, az aszcendensem földjegy, akkor érzem jól magam, ha közel vagyok a földhöz, röghöz kötött vagyok, ha beletúrhatok a zsák virágföldbe, zsíros, puha a föld, beleszorítom a tenyerembe, krumpligombócot forgatok. Nem érdekel, hogy koszos lesz a körmöm alja, és a mutatóujjamon a bőr barázdáiba beeszi magát a feketeség, nem veszek kesztyűt. Mikor végzek, kisimul minden, elgereblyéztem, rend, elvágólagos, a növények addig lógnak, amíg engedem, ott ágaznak el, ahol én akarom. A növények nem pofáznak vissza. Sőt. Tangót járnak velem a muskátliindák, babérágak, amarántlevelek.

A kávém kihűlt, míg elolvastam az újságot, nem mikrózom meg, újat főzök, kis habréteg a tetején, illatozik, kelleti magát. A piros pöttyös csésze kézre áll, belekortyolok, olvasom a maileket, az egyik megakaszt, nagyot kell nyelnem, hogy a kávé lecsússzon.

            Nem tudok menni a megbeszélésre, elutazom, kérem felmentésem. eF.

És szmájlik. Kapd be, ez jut először eszembe, tegnap azt ígérted, velem leszel, megerősítesz az ügyfélnél, támogatsz. Ma meg elutazol.

Tupírozom a hajam, minél rosszabbul vagyok, annál nagyobb a hajam. Ma konty készül. Összefogom, megtűzöm, egy óriás selyemvirágot teszek bele, feketét, magasnyakú topshop fehér blúzt veszek hozzá, és vörösre, de korallvörösre rúzsozkodom. Fekete szaténnadrág, és tűsarok. Így elég erősnek tűnök, hosszú a lábszáram, és keskeny a derekam, majd az ügyfél előtt felállok, és a lesimítom a blúzom, mell alól indulok, és csípőtájékon elidőzök, közben sóhajtok. Miénk a megbízás. Mailt írok neked is, hogy sikerült.

            Ügyes kislány, holnap megünnepeljük. Ölellek.

            Ölelj.

Vasárnap Emília. Ez a neve, mondja a fodrász, miután elment a vendége, és akire rákérdeztem, hogy ki a faszom volt ez a picsa? Aki az Úr gyermeke, még csak huszonnégy, de már két csemetécskéje van, és csak Urunk a  megmondhatója, hány lesz még. Én is ott ültem, végighallgattam  úgy csináltam, mint aki olvas, de nem bírtam a könyvre figyelni. Vasárnap Emília két templomi történet közben utasítja tizennégy éves húgát, (aki tíz évvel idősebb csak a nagyobbik gyereknél) hogy tegye tisztába a kicsit, (aki három hónapos) mert üvölt. Azt mi is halljuk, a fodrászat tök menő, minimáldesign,  megapolisz fíling, erre Vasárnap Emília beállít a két gyerekkel, a kicsi azért bőg, mert nála ez passzió, a  nagyobbik pedig csetlik-botlik. Leesik a dobogóról, beüti a fejét, kiesik a kezéből a banán. A következő esés a banánhéj miatt. A harmadik a vécéből kijövet. Vasárnap Emília közben festet, daueroltat, !egyszerre!, vigasztal, utasít, és mesél. És a fodrászt is utasítja, nem kéri, hanem megmondja, kismama nadrágja hátsó zsebéből előveszi a megmondófaktorát, és kijelenti, hogy az ő gyerekei zsenik. Zsenik bizony, a nagyobbik már olvas, a kicsi beszél. Aha, legalább ógörögül?

És lesz kedves a fodrász a természetes hajszínét figyelembe venni, mert ő csak azért festet, hogy az ősz szálak, hát tudod, de csak ilyen színe lehet, mert a férj nem engedné a festést. Ja és ő jön majd érte, addigra tüntessék el a festékes cuccokat, és csak a természetes hullámokat láthatja, és megkérné a fodrászt, hogy ne szóljon a férjéhez, nehogy elszólja magát. Lakkot? Nem. Hajfényt? Nem, dehogy.

A belőtt sérót aztán rutinból eltűri a füle mögé, lelapítja, pont olyan, mint fodrász előtt, gondolom a cél ez volt. Mindenesetre két gyereket három órán keresztül fodrász szalonban tartani, nem éppen keresztényi cselekedet, az én véleményem szerint pedig emberiség elleni bűntett. Én vagyok az emberiség.

Vasárnap Emília még előadja, miközben záptojásszagú csavaróit kiszedik, hogy ő soha, de soha nem fogja megcsalni a férjét, soha de soha nem néz másik férfira, bávatag kék szemmel mosolyog a hajmosókagylóba hátrahajtott fejéből a plafonra, mert az az Úr szándékai ellen való. Komoly hányingerrel kezdek küzdeni. Aztán megérkezik a férj, belőlem ilyenkor kibújik valaki, valami, és vad, feltűnő flörtbe kezdek. Először is leveszem a szvetterem, és kezdem lejjebb gombolni a blúzom, fújok egyet, és kiemelem a tarkómból a hajzuhatagom, tartom ott, és közben olvasok. A másik kezemmel a tarkóm felől a mellemig simítom a blúzt, és akkor lassan, de céltudatosan a férfira nézek, aki elcsukló ádámcsutkával nyel egyet, majd gyorsan visszabújik az újságba. És megnyugszom azonnal, a férj szemmel láthatóan nem az Úr gyermeke.

miszíszflört ma is győzedelmeskedett.

            Szeretek fodrászhoz járni.

top

seven heaven

hét másodpercre teszem a mikróba a szikkadt kalácsot, meleg, friss, illatos. közben elolvasom a leveleket, üzeneteket. tegnap semmit nem hittem el, félek az április egytől, mindig mindenki meg akar tréfálni, akkor most mit vegyek komolyan.

hét másodperc alatt döntöm el, és meg is teszem, kidobom a húsvéti kukacos barkát. az állatokat mi hordjuk a lakásba. még egy adag kalács, óvatosan papírszalvétába fogom a padlón araszoló hernyócskát, nem nyomom össze, kiteszem a hóba. megeszem a kalácshoz a hímes tojásokat, kis majonéz, kápia paprikával, édessóskeserű.

belvízmentesítem a teraszomat, hét másodpercet adok a tavasznak. a hernyó vissza akar jönni, agyontaposom, kis szalvétával feltörlöm a nyomát. vége a télnek. hét másik típusú esztendőt, kovásszal, kaláccsal.

7