de hova

De hova

Gerlaki Dórának

Látom benne a mecsetformát. Bár csak antennaként funkcionál, a csúcs plusz húsz emeletet jelent. Te vagy a csúcs. Nekem mindenképp.

                Hoztál nekem egy kelta csomót ábrázoló nyakéket. Tudod, hogy nem hordok ékszert. Vagy hordok, de csak olyat, amit én veszek. A csomó sokszor hurkolódott át, bújt alá, fölé, madzagféléből készült, kikeményítve, valamelyik kikötőben vetted. Aztán visszatér önmagába. Nem, nem mőbiusz, kelta csomó. Azt mondja a nő, bármit csinálsz, térj vissza magadhoz. És hogy a perifériás idegfájdalmaim előző életem fájdalmai. Nyílvesszővel az oldalamban élek.

Elkezdték építeni, de nem gondolták, hogy nem teljesen párhuzamosan futnak majd. Úgy tervezték, ők lesznek a legszebbek, a legmagasabbak, a legösszetartóbbak. A nem teljesen párhuzamos először csak pár milliméter. A milliből centi lesz. Aztán méter. Mindegy merre tart az a méter. Még az is lehet, hogy egyfelé dőlnek. Vagy egymás felé. Szerencsések egymás felé. A vihartól fájni kezd a fejem, és fáj a feszültség a fogaimban. A vihar összekavar mindent. A trópusi villámok pedig simán belecsapnak a csúcsokba. Vagy a daruba. A daru kiegészítőként magasodik, rég odaállították, hogy megoldják a milliméter problémát. Ki kellene támasztani? Felfüggeszteni? De hova, fölül nincs semmi megfoghatóan stabil. A talapzat stabilnak tűnik, de akkor miért, honnan jön, és hová tart az a pár milliméter?

Varrok egy faliképet. Te rajzolsz, én varrok. Összeválogatom a maradék anyagokat, színeket, csak pasztell lehet, és vidám. Rakosgatom össze, egymás mellé, összepasszol elsőre. Azt kérdezi a nő, maga profi? Félrenézek, mondom, igen. Profi, bár nem varrónő. Amiben jó vagyok, ott nagy a magabiztosság. Ahol meg nem, ott kérdezek. Például, hogy milyen a pénz íze. A szagát ismerem, rohadt citrom, és avas zsírszag. De az íze milyen lehet? Egyébként az is érzem, a fejemben. Megszúrom az ujjam, sokáig vérzik. Azt mondja a nő, ha híg a vérem, az jó, csak figyeljek a nagykésre.

Kitalálták. Hosszabb idő telt el ugyan, de meglett a megoldás. Egy lebegő függőhíd, ami rögzíti a milliméteres eltéréseket, de engedi külön mozogni őket. Hetvenöt centi kilengés engedélyezett talapzatonkét, kevesebb igen, több nem. A híd összeköt. A híd elválaszt. Át lehet sétálni rajta. És nem csak funkció. A híd adja meg a különlegességet, az extrát. Őrülten közhelyesen kapcsolatot teremt, és tart.

Te vagy az. Nem gondoltam volna, hogy építéskor egyetlen hibát sem véthetek. De egyet sem, szállítástól felvonásig, rögzítéstől illesztésig. Nem tudok hiba nélkül dolgozni.

(válogatás a Petronas tornyok muszlim mérnöknőjének naplójából. vagy az enyémből.)

 petr IMAG0689 IMAG0690