szentek ha

gyertya ̶  Adjál egy virágot Teca, teszek a Verára is, ott jönnek a lányáék, meg gyújtsál még egy mécsest, lássák. Szevasztok Ilonkám.

̶  Ilyen szép időnk is régen volt, mi, nézd, tiszta por az út. Adj egy teamécsest, teszek ide a közkeresztre is. Még jó, hogy nem vettem kabátot.

̶  Most mondd meg, kinek jut eszébe temetőből lopni? Hogy vágnám le a kezét.

̶  Tudtad, hogy a Mártinak új sírja van? Nem márvány, de gránit. Persze egész nyáron tiszta gaz volt. Kész csoda, hogy az ura megcsináltatta. Hogy tudta egyáltalán elvenni. Na, add ide az ollót, kell vágnom a virág szárából. Ott vannak az Évikéék. Van az a mennyiség, ami miatt nem ismered meg. Falu legszebb lánya, mi? Most nézd meg, persze az ura is iszik, csak talán jobban bírja. Jövőre kivágom ezt a magyalt, eltakarja a táblát.

̶  Nem látod a Lajos sírját?

̶  Nem.

̶  Pedig még rajta kell, hogy legyenek a koszorúk, szerdától péntekig csak nem szedték le róla.

̶  De mibe halt meg?

̶  Nyolcvannégy volt, mibe, hát már minden baja volt. De szépen beszélt a pap. A Rózsa biztos be volt nyugtatózva, egy könnye se volt.

̶̶  Nézd már, milyen szép az a barkafa. Vigyázz, csúszik az út. Hova lettek az Izingerék, az előbb még ott álltak az apjáéknál, akarok velük beszélni, idén is lesz-e kacsájuk. Te is kérsz?

̶  Kettőt is, hol a gyufa? Vidd már el a szemetet, nem akarom a kezemben vinni. Visszafelé hozzál vizet.

̶  Szevasztok Vilikém. Hát hogy vagytok? Hogy bírod egyedül?

̶  Fájdogál a lábam, de jól vagyok. Te viszont elég szürke vagy. Jól vagy? Szorít a mellkasod? Ilyen ez a mindenszentek. Engem is kikészít minden évben. Azt hittem, majd idővel jobb lesz, de ez a temetőszag, ezt hazaviszem az orromban, érzem még másnap is. Ne oda tedd azt a koszorút, nyomot hagy a műkövön. Hoztam nejlont, vágok belőle neked is szívesen. Így, kör alakúra, tessék, nem is látszik, hogy alatta van. Na megyünk, odébb találkozunk.

̶  Nekem az a krizantém tetszik, aminek rozsdaszíne van.

̶  Ezt nézd, azért ez a sok árvácska, számold csak ki kétszáz forintjával, legalább tízezer forint volt.

̶  Jó, de mást nem is hoztak rá.

̶  A Margiték koszorúja is milyen ronda. Most mondd meg, minek bele az a piros művirág, talán még anélkül elmenne. Borzasztó.

̶  Szerinted. Szerintük meg a mienk borzasztó.

̶  Az jutott eszembe, hogy tavasszal vágok tőből arról a barkafáról, megpróbálom meggyökereztetni. Na, gyere, karolj belém, botorkáljunk haza, még világos van.

̶  Hazaérünk, iszunk egy pálinkát, teljesen átfagytam itt a sírok között.