Találkozás egy ismeretlennel

„karcsu hölgy, arcán szent szenvedéssel suhant egyszerre el előttem”

Charles Baudelaire

Mit látsz, mikor először találkozunk? A hátam mögül sütő nap miatt csak körvonalakat, talán mosolyt. Árnyékokat. Feléd dőlő felsőtestet, görnyedőt, vagy csak a testbeszéd miatt hajol feléd? Láthatod az arcom, de napszemüveg mögül. Dior. Láthatod a varkocsom. Bokám, bokacsizmám. Dior. Kezeket, amik egy óriási sárgaszín táskába kapaszkodnak.

Láthatod a körvonalakon, hogy vékony vagyok. De fogalmad sincsen, miért. Hogy csak alkati kérdés, vagy drogos kurva vagyok, vagy még rosszabb, anorexiás. Örülhetsz, ha szereted a vékonyakat, sajnálhatod, ha a kerek formák vonzanak. Gondolhatod azt, hogy beteg vagyok. Láthatsz mosolyt, de hogy minek, kinek szól, honnan tudnád. Hogy épp azért van jó kedvem, mert a rettegett mammográfia eredményem érkezett sms-ben, negatív, esetleg puszta udvariasság a mosolyom. Vagy tényleg örülök? A görnyedő felsőtest miről árulkodik neked, megtört gerincről, alázatról, esetleg tisztelet feléd? Érdekel, hogy a napszemüveg az éles téli fényre érzékeny szemem miatt van, vagy csak rejtőzködöm? Láthatsz még egy jól fésült, szoros copfot, de hogy ez alatt mi van, azt tényleg nem tudhatod. Hogy hányan túrták már szét, hányszor váltottam sörényt, színt, formát? Érdekel?

Csak a mostot látod, abból is csak annyit, amit láttatni engedek. Egyáltalán kíváncsi vagy rám? Vagy csak a mások által csinosnak mondott, vonzó külsejű negyvenes hirdetése hozott ide? Hány és hány kérdés van, amire sosem tudod meg a választ, még ha te is vagy az igazi. Még ha velem is éled le hátralévő időd. És ha velem éled le, sem mered megkérdezni soha. Hány, és hány kérdés van, amire én magam sem tudom a választ, vagy ha igen, akkor is fenntartom magamnak a hazugság jogát. Mikor találkozom végre azzal a nem egyismeretlenessel, aki a varkocs alatt van? És azt a valakit meg akarom mutatni neked?

sárga