éneget

Mikor először kellett biot írnom, körbeküldtem a barátaimnak egy mailt, hogy gyengeség-erősség variációkat küldjenek, aztán én abból majd jól megírom magamat. De ne úgy, írtam, mint gimiben a kovácsévi, aki mindenkire azt mondta, hogy azért szeretem, mert okos, kedves, és szép. Bajban volt, mikor a fiúkhoz értünk.

Jöttek a válaszok, okosszép, és kedves volt a legtöbbször. Pedig.

Hatvanhatos tűzló vagyok, duplán, mert nyilas is. Az ilyenek forgatják a világot, most, utolsó élő generációként. 2026-ban, hatvan leszek, figyelek majd a születőkre. Egyébként is figyelek, mert figyelmes is vagyok. Sok fiatal van a fénykörömben, mindig is így volt, most pedig munkámból fakadóan is, marketinget oktatok, szeretnek, tudom, felhívnak, írnak, jönnek. Tanító is vagyok. Csapatépítő tréningen kiderült, hogy nem vagyok csapatjátékos, megkérdőjeleztem a tesztet, tizenkét évig röplabdáztam, (csapatban) ott nincs egyénieskedés, és ráadásul feladó voltam. Na feladó, az nem vagyok. Utána táncolni kezdtem, nyolc év a színpadon, legalább nem izzadok, ha ki kell menni, mondani, szólni. A szóló, az megint én vagyok.

Ha szövegelek, nem rólam szólnak, és nem rólad. Kis szilánkok csak a jégtömbből, aztán összeolvadnak a vízzel. Összetartanak, egy újabb, nagy egésszé. A koherens személy, na ez vagyok.

1966-ban született, Székesfehérváron. Az anyakönyvi kivonatában csak három adat nem jó. A születési dátum, (este tizenegykor született meg, mire beírták, elmúlt éjfél) a  vezetékneve, rövid ü-vel írták be, és az anyja neve is szimpla v-vel került bele. Jó gyerek volt, jó tanuló, gimnáziumig. Ott szüneteltette a jótanulást, helyette a röplabda, a röplabda, a röplabda. Magyartanára esszéket íratott vele a közösen nézett mozifilmekről, aztán valahogy mégsem az írás maradt, hanem az olvasás, minden pénzéből könyveket vett, olvasott, és abbahagyva a röplabdát, táncolni kezdett. 

“Újra a tánc, ez vagyok én, ura vagyok a testemnek, minden porcikámnak, kontroll alatt tartom, azt csinálja, amit parancsolok, precízen. Pedig a testem hazudik. Ha az agyam táncolna, soha nem kerülnék be egyetlen társulatba sem.”

Aztán tanulni kezdett újra, és tanul most is. Zűrös, és érzékeny. Szezonálisan szerelmes, hol valakibe, hol a kovászos uborkába.