ha fogod a kezem

bírom a tömeget is. jövőre tutira bírom.

de jobban szeretek akkor menni, mikor nem forog a falka. nem kell parkolót keresni, csak lassítva végiggurulni az utcákon, bambulni üres udvarokra, megrugdalni a fűcsomót, amit egy héttel azelőtt letapostak a völgylakók. jobban szeretem szemlélődve bejárni a helyszínt, kitalálni, hányan fordultak át a hídon, ültek az összehordott sörpadokon, ilyenkor kell a szigeten a fűz alatt hanyatt fekve szunyókálni. enyészet. csend.

senki nincs már itt, mindenkinek a nyoma mégis.  lassan tér magához a falu, söprögetnek a templom előtt, közmunkások disznóparéjt gyűjtenek zsákba, miért most, miért nem a völgy előtt. lelassul minden, megáll a szél, már  nem sietek, megállok, kockákba gyűjtöm a színeket,  fényeket. viszem.

színeim dombjaim utam mimózáim soraim be sarkaim kanyarom padlásom kerekeim kapcsolódó felirataim lézengők bál a réten oszlopfőim távolodó csak a színe zászlókék és zászlópiros vég, cél.

Egy hozzászólás a(z) “ha fogod a kezem” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.