Minden párkapcsolat próbája:

az első olimpia, eb, vagy vb.

Nálunk én vagyok a rajongó, szurkoló, fan, na nem úgy, hogy a szécsényialuljáróban torokpróbálóan, öblösen ééééóóóóznék. Nem. Nem nézek például magyar focit, talán még BL-t sem.

Azért a nyolcvankettes foci vébét végignéztem, szőrszálhasogató pontossággal, minden meccset, amit csak a tévé közvetített. Jegyzőkönyvet vezettem kockás füzetben, meccsszünetekben számítógép híján fejben számoltam a statisztikákat. És az olimpiát is nézem, munkaidőben telefonon követem, appokat töltök le, eredményt követni, most is ez lesz, az időeltolódás miatt ritkán fogok hozzájutni a közvetítésekhez.

Addig is bemelegítésként itt az eb. Nincs péntek esti program, nincs szombat esti se, és bár a vasárnapit én szerveztem, de hálistennek elmarad. Esőnap.

Kanapén heverve nincs esőnap. Van viszont visszajátszás, meg gyöngyöző, hideg sör.

Nagyapám a fotelban ült, jobbjában fröccsös pohár, baljában a Sokol, a közvetítést nézte ugyan, de a Szepesit hallgatta hozzá. Van némi dézsávüm, bár a maiak közül is ugyanolyan jó tud lenni Gundi, vagy a Hajdúbé, és itthon meg a Héder Barna viszi a prímet. Pazar, itt szeretném megállítani az időt, kinn esik, a tányéromon nutellás túrógombóc, friss ribizlidzsemmel, porcukorhegycsúcsokkal.

Na csak még egy gombócot, meg még egy habos kávét, nehogy belealudjak az esti meccsbe. Addig minden más félreül.

eb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.