Realtime Pistike

A negyedik posztolótípus, amit Kormos Anett kitiltana:

4. Gyerekes posztok

Pistike ma csak ennyit hagyott a zöldborsófőzelékből. Értem én, hogy fontos Pistike étvágya – az anyukának. Meg talán az apukának. De ennyi. Mindenki más leszarja Pistike étvágyát. És tudom, tudom, tök sokan lájkolták meg kommentelték. Mi mást csinálnának? Ma már illik lájkolni Pistike étvágyát, hiszen aki neten nem barát, az a valóságban sem barát, aki meg a valóságban az, az a neten is.

Ráadásul kezd kialakulni a kölcsönös, ám ki nem mondott egyezség: hogy lájkolom, ami nem érdekel, de neked fontos, cserébe te is lájkold azt, ami téged nem érdekel, de nekem fontos.

Szerintem Pistike minden egyes rezdülését is megörökíthetik bátran a szülők, csak ne kelljen mindenkinek, aki tud Pistike létezéséről, realtimeban követnie Pistike fejlődésének történetét.

Reflektációm:

Gyerekes. Mármint a reakció. 

Hány nagymama követi az unokája életét realtime? Azok a szerencsések, akik ugyanabban a városban, faluban lakhatnak, ahol a  gyerekeik, unokájuk, azok igen. És ugyanennyi, vagy még több, akinek nincs lehetősége, csak skype-on, vagy FB-on látni az unoka cseperedését, borsófőzelék falását, vagy sportteljesítményét, szülinapját. Nem tudnám felsorolni, hány és hány nagyszülő várja az este hat órát, amikor ott ül a gép előtt, és rezzenve hagy ott csapot-papot, ha csörög a skype, vagy a facetime.

Sokaknak a gyerek jelenti az önmegvalósítás csúcsát, életük legnagyobb teljesítményét. Ezzel némiképp vitatkoznék, ugyanúgy, mint a posztok “nyilvánosságával”. Hiszen beállítható az a bejegyzés úgy is, hogy csak a nagyszülők lássák. Vagy  a közeli ismerősök. Netán csak az, akinek szánom. És kitiltható mindenki, akinek a véleményére, lájkjára sem vagyok kíváncsi.

Csak a lusta fészbúkoló görget lefelé beállítások nélkül.

Nem mintha engem nem idegesítene fel a “Fehérvári anyukák’ csoportjában kommentelők butasága, idiotizmusa, néhol analfabétizmusba hajló kiírása. De tudom, miért vagyok a csoport tagja, mi a célom vele, kell-e ez nekem, vagy sem. Egy nyalka kattintással véget vethetek minden ilyen olvasnivalónak. Szelektáljunk. Egyébiránt a FB is szelektál nekünk. Idő után csak azokat látjuk, vagy dobja fel bejegyzéseiket az üzenőfal, ha néha néha mi is ránézünk az illetőre. Algoritmus nélkül megvadulnánk.

De azért minden anyukával, apukával szívből együtt örülök, akik megosztják velem a gyerek bizonyítványát, érmeit, értékes gondolatait, kalandját, giccses és könnyfakasztó “életeseményét”.

Mert mások boldogságának őszintén örülni, azt jelenti: Jó ember vagy.

vatta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.