anyádat elemezd

és mert erre szüksége van. húzódozok, húzódozok, mondom neki, olvastam, hogy nem teljesen megbízható, és ráadásul közzétettek eredményeket, akkor ez manipulálható, nem?
ha még nem láttam az ábrákat, akkor nem.
nem láttam.
akkor kezdhetjük?
igen. de ábrándos-kalandozó vagyok.
majd én azt eldöntöm. tessék.

forgathatom?

igen.szereti a lilát?

igen. nagyon. mindegy, hogy bordós, vagy jegeslila. lerágom a szilva héját, lehúzogatom, alatta a legszebb szín. plum. viszont rühellem a szimmetriát. maradok az angolkertnél, mindegy mi, csak egy kicsi árvácska legyen máshová ültetve. tényleg, ez itt két árvácska, lila, és sárgásmustár. legyen árvácska.

kapcsol valamilyen negatívumot az árvácskához?

nem.

és a temető? nem jut eszébe?
a temető nem negatív. inkább a tél. a hó, ahogy még nem lepi be teljesen a virágokat. ez itt lehetne két havas csizma is, nem? két csizma a járda szélére dobva, nem kellesz már, kidoblak.

és erről mi jut eszébe?

erről? miről? a télről, a csizmáról, a hóról, a kidobásról? a télről a forralt bor. nem bírom a vöröset, van benne valami, amitől migrénem lesz, de olyan, amitől ilyen pacák úsznak be a tapétába. ha felforralom, meg bírom inni. ha sokáig forgatom, ez lehet két vörösboros palack. lehet.

két nem is akármilyen bor. ha ennyit innék, kettőslátásom lenne. egyszer egy gyerek látott kettőt belőlem, tényleg, lehet hogy ketten vagyok. ha ketten lennék, nem adnék a libamájból, nem. persze lehet, hogy akkor két libamáj lenne, két alma, két lila alma.

nem csak a bort, nem bírom a vizet sem, még a vízjegyűeket sem, nem bírom a termált, sem a tengert. a partot annál inkább, sétálni a lila homokban, hozzáillő fürdőruhában, áttetsző selyem simítja a karom, a tengerparti széllel. nekifekszem a szélnek, elbír, megtartja a súlyomat. nekifekszem.

egy baj van a homokkal, nem lehet magassarkúban belegázolni, elnyel, halkít, letompít. nem szeretem a tompulást, azt szeretem ha észrevesznek, hallanak, látnak. feltűnök, néha félrenézek, hogy legyen pár másodperc a felmérésre, vizslatás, tetőtől talpig, nem csak a férfiak, sőt, a nők még rosszabbak. irigyek a cipőmre.

nem baj. nem csak a cipőmre. arra, hogy ilyen szép kerek fenekem van, márkiné, mondja a pasi, és belemarkol. rosszkor születtem, most nem lehet hordani a királylányruhákat, a fűzőket, ja de, a fűzőket most is lehet. mindegy, mert az nem olyan.

mert az milyen?
az? tafotaselyem, keményítve.

és hogyan viselne egy olyan nőt, aki ugyanolyan, mint ön?

egy ugyanilyet? ilyen magasat? ilyen hosszú hajút? ugyanilyet? de ugyanilyen hülye is lenne? félős, izgulós, izzadós tenyerű? picsa?
utálnám. utálnám nagyon. legyenek csúnya fogai, zsíros haja, pattanásos a háta, attól a csokitól, amit én eszem meg. utálnám.

annyira, hogy bezáratnám. lenne agy zsaru pasim, engem szeretne, őt nem, engem szolgálna, lesné a kívánságaim, és teljesítené, kitalálnám, vesse tömlöcbe, zárja lakatra, erősítse meg a kapupántokat, duplán.

de nem tudnék rá igazán haragudni, összevesznék a zsaruval, ellopnám a lakatkulcsokat, kiszabadítanám, és elrepíteném, mégsem tudna elmenekülni, mert össze vagyunk nőve, sziámi szárnyak, persze, hiszen egyformák vagyunk, egyfelé repülnénk, nincs véleménykülönbség, nézeteltérés, hogyan is haragudhatnék, ha ő leszáll megpihenni, én is elfáradok.

csak vele akarnék lenni, mindig, nincs harc, egy gondolat, egy forma. ő is a lilát szereti, összeköltöznénk, és egyforma szobákat rendeznénk be. ugyanolyan folyosók, amik egymáshoz vezetnek, egyszerre nyúlunk a forgatós gombkilincshez.

ő is szeretné a szilvát, megpucolnánk egymásnak, néznénk a húsát, beleharapnánk, csak zöldségen és gyümölcsön élnénk, az étkezőasztalunk hét méter hosszú, a két végén ülünk, közöttünk két kupac gyümölcs, lila hetet tartunk, hétfőn csak céklát, hidegen és melegen, orgonaszirmokkal, kedden padlizsánt, szerdán lilakáposztát, aztán lilaburgonyát, édességnek ibolyát, pénteken belilahagymázunk, eltelünk, szombat-vasárnap csak szeder, aszalt szilva, kékszőlő. hogy ne rontsuk el a gyomrunkat, lilabazsalikom-levelet rágunk az áfonya mellé.

kicsit elkalandozott.

igen. és akkor most? most mi lesz?
tudja van még egy lila étel, egy salátafajta, lilás levelekkel. nem jut most eszembe. mire legközelebb jön, utánanézek.
én nem jövök legközelebb. majd elküldök valakit magam helyett.