toroklob

Ma itthon dolgozom. Küldeném a hirdetést, de a szerződést még nem írták alá. Akkor várok. Kérlek vess egy pillantást a mellékelt számlákra, írnak rám, valami nincs rendben, most legyek ellenőr. Hálátlan feladat, bármelyik fél tudomására juthat, hogy ellenőrzik, és az neki rosszul eshet. Szét is kapcsolhat hosszú ideje egymáshoz csatolt szerelvényeket. Baj lesz. Baj van. Küldeném a másik hirdetést, ha megírták volna, mikorra kell. Ha tudnám a határidőt. Most legyek nyomozó.

Inkább beteg vagyok. Nincs hangom, toroklob, köhögés, minden párna megkeményedik. Hanyatt fekszem, a laptopot a felhúzott lábamnak döntöm, mikor igazítom a párnát, a laptop rám dől, képernyőjének a csücske fél centivel kerüli el a halántékom. Nem mondom hangosan, mert a gépnek lelke van, pedig majdnem kinyírt. Ezzel itt szépen kell beszélni, mert elveszejt. Dokumentumokat, engem. Vannak dolgok amiket nem kell kimondani, aztán azok gombócba gyűlnek, elzárják az utat, a hang kifelé nem jön, a kaja meg befelé. Elvagyok a gombóc közepében, de mi legyek, szilvadarab, vagy fahéjas cukor. Szilvamag.

Aki kiordibálja magából, annak biztos jobb. A dühös ordítozás a családon belüli erőszak egyik formája. Nem vagyok erőszakos fajta, nem nézek híradót sem, integet a rendőr, hajtson tovább kérem, és én jó gyerek vagyok, oda sem nézek. A véres dolgok közül csak a szülést bírom nézni, azt is csak dokumentumfilmben, és a lényeget kitakarom a tenyeremmel. Hiperérzékeny vagyok, a szülés látványa, de még a híre is megbőget.
Most az ágy is teher, beszakad tőle a hátam, megfürdök, kilazulnak az izmok, vérbőség, pár percig újra van hangom, nem megy a net, azt kommentálom, hangosan. Nincs itthon senki, nem terrorizálok a káromkodással. Tizennyolcadszor is belesuttogom a telefonba, hogy nem tudok beszélni, akkor mindenki nagyon hangosan, tagoltan kezd el kommunikálni a vonal túlsó végén, szinte látom, ahogy mutogatnak mellé.
Jobb ha nem kell beszélni egymással, ezért is neveznek be a maratoni csókversenybe. Állnak egymással szemben, nyitott szemmel, nem kell nyelves, de az ajkaknak végig össze kell érniük. Ha az egyik alacsony, tesznek alá dobogót, ne fájduljon meg a nyak. Állnak ott, némelyek lassúznak, van, aki csípőre tett kézzel áll, ölelkezők nincsenek. Ha pisilni kell, együtt kimennek. Ha enniük kell? Nem tudom. A tíz órás szájszag mennyire öli meg az intim, vágyódó, futó csókot? Kell a másik teljes elfogadása, de erre nem neveznék be soha. Nem idő kérdése.

Nem kapkodok semmivel. Csak mosolygok, mikor siettetnek az ebéddel, határidőkkel, kihűl a kávé, olvad a fagyim. Már van türelmem a málnás étcsoki darabkáját a nyelvem alá helyezni, és várni az olvadást. Nem harapok rá, nem rágom kemény forgácsokra. Legyen az élvezet lassan terülő, kicsit kesernyés, hazaérsz, adsz egy szájrapuszit, a te szád is málnaízű lesz. Bepittyen az e-mail, a határidő tegnap volt, de ha most elküldöm, még megvárnak vele, kivételes eset, igyekezzek.